Hétköznapi dolog, mégis tökéletes találmány: 130 éve használjuk a forgóajtót

Százharminc éve, 1888. augusztus 7-én kapta meg a forgóajtó néven ismertté vált találmányának szabadalmát az amerikai Theophilus Van Kannel. MTVA Sajtóadatbankjának anyaga:

"Tökéletesen zajtalan, hatásosan akadályozza meg a szél, a hó, az eső vagy éppen az utcai szemét bejutását az épületbe. Mi több, nem csaphatja ki a szél. Nem történhet meg, hogy a közlekedő emberek összeütközzenek, mégis egyszerre tudnak ki- és behaladni. Szükség esetén az elválasztás megszüntethető, így hosszabb és nagyobb méretű tárgyakat is be lehet juttatni az épületbe" - áll a találmány szabadalmában.

A függőleges tengelye körül két, három vagy négy szárnnyal forgó ötletes találmányt szívesen alkalmazzák irodaházak, hotelek, bevásárlóközpontok, repülőterek, közintézmények építői. Az emberek számottevő része ma már naponta többször halad át rajtuk. Létezéséhez már annyira hozzászoktunk, hogy nem tévesztjük el a kijáratot, a gyerekek pedig örömmel használják játéknak is. Napjainkban a kézi erővel működtetett forgóajtók mellett automatikus szerkezetekkel is találkozhatunk, de ezek az érzékelők ellenére is veszélyesebbek.

Az Amerikai Szabadalmi Hivatal által kiállított 641 563. számú okirat ugyan nem tartalmazta a forgóajtó (revolving door) kifejezést, a köznyelvben azonban ez az elnevezés ragadt meg. A csodabejárattal először New York lakói találkozhattak: 1899-ben a Broadwayn, a 43. és 44. utca között álló Rector's Restaurant kápráztatta el vendégeit egy faszerkezetes forgóajtóval. Van Kannel folyamatosan tökéletesítette találmányát, amelyről azt képzelte, hogy a fertőző betegségektől is megvéd, és komolyan meg volt győződve arról, hogy magánlakásokban is alkalmazni fogják.

Vállalkozása, amely ma az International Revolving Door Company nevet viseli, Van Kimmel 1919-ben bekövetkezett halála után is virágzott. Napjainkban ez a legpatinásabb és legnagyobb cég, néhány általuk gyártott forgóajtó több mint száz éve üzemel minden gond nélkül. A forgóajtók ideje a felhőkarcolók korszakának beköszöntével jött el igazán, mert megvéd az ajtónyitáskor fellépő "kémény-hatástól", amikor a levegő hirtelen beáramlása az ablakokat is képes kitörni. A technika tökéletesítéséhez végzetes események is hozzájárultak: 1942-ben egy bostoni éjszakai szórakozóhelyen 492 vendég égett bent, mert a lángok felcsapása után éppen a forgóajtó tette lehetetlenné a tömeg kijutását. A tragédiát követően törvényben írták elő, hogy csak olyan forgóajtót lehet beépíteni, amelynek szárnyai vészhelyzetben összecsukódnak.

Jobboldali közlekedésű országokban jellemzően az óramutató járásával ellentétes irányban forognak az ajtók, a baloldali közlekedésűekben az óramutató járásával egy irányban. Korunk legméretesebb forgóajtaja a Novotel Citygate Hong Kong szálloda épületében található: 4,8 méteres magassága mellett négy darab, 3,2 méter hosszú szárny pörgeti be a vendégeket. Léteznek egyirányú forgóajtók is, amelyeket biztonsági célokra, például repülőtéri beléptetésre használnak. A forgóajtóban egyszerre csak egy ember léphet be az épületbe, a rosszízű amerikai mondás szerint a magyarok a kivétel, mert mögötted mennek be, de előtted jönnek ki.

Van Kannel életrajza 49 szabadalmát sorolja fel, de mások szerint ennél több, szám szerint 79 találmány fűződik a nevéhez. Feltalált egy cseresznyemagozót, almadarálót, tűzcsapot, visszacsapó szelepet, varrógépet, zöldség- és gyümölcsforrázó készüléket, valamint a dodzsemre emlékeztető vidámparki játékot is.